INTERJÚ
2005.02.19. 19:46
- A haverom gúnyolódásból, félig-meddig viccesen ragasztotta rám ezt a nevet, de hogy miért, már nem tudom. Először utáltam, de rajtam maradt, és már annyira megszoktam, hogy a végén megszerettem.
Caramel három évvel ezelőtt került kapcsolatba a hivatalos zenei világgal. Elküldött egy demo felvételt egy zenei kiadónak, ám próbálkozását csak félig koronázta siker: kazettáját visszadobták, viszont nyert egy művésznevet.
- A kiadóban mondta valaki, hogy ilyen névvel talán inkább írjak kisregényt. Ekkor vettem fel művésznévként a becenevemet.
A muzsika szeretetét a szolnoki származású fiú a családjából hozta.
- Amióta az eszemet tudom, a zene érdekel. Nekem nincs más hobbim a zenén kívül.
Caramel két-három éve foglalkozik komolyabban dalszövegírással és zeneszerzéssel.
- Én nem tudok úgy zenélni, hogy akkor most leülök és alkotok. Az ötletek ösztönösen jönnek, például amikor sétálok az utcán, vagy kávét főzök a konyhában. Ezt nem tudom sem elfojtani, sem kontrollálni. Jön belőlem és kész. Szerintem, amíg élek, és emberek vesznek körül, képes leszek kifejezni azt, ami bennem van. De nem tartom magam művésznek. Én egyszerűen csak énekelni szeretnék.
Caramel úgy véli, hogy egy jó színvonalú zenei produkcióhoz nem csak az éneklés tartozik hozzá, hanem a színpadkép, a koreográfia és még egy csomó más dolog is. Ugyanakkor azt gondolja, hogy önmagában a szórakoztatás kevés.
- Szeretnék valami pluszt adni az embereknek. Lehet, hogy ezek nagy szavak, de én az emberek lelkét szeretném megérinteni - mesél legbensőbb titkairól a fiatalember.
Életének legnagyobb tragédiája azt volt, amikor hat évvel ezelőtt az egyik öccsét elvesztette egy autóbalesetben. A fájdalmas emlékből egy lírai hangvételű dal született, amit egyelőre senkinek sem szeretne megmutatni. Caramelt a családja biztatta, hogy jelentkezzen a Megasztárba.
|