- Imádtam zenélni, már a gimiben is alakítottam egy együttest, amiben én gitároztam, énekeltem, és emellett rengeteg dalt is írtam a szerelemről, az örömről, a bánatról, mindenről, ami akkor a fejemben és a szívemben volt. Egy idő után úgy éreztem, ha igazán komolyan akarok foglalkozni ezzel a dologgal, akkor komolyan meg kell tanulnom gitározni.

Ezért beiratkozott egy gitártanárhoz, akinél két éven keresztül tökéletesítette, csiszolta tudását. Azonban nem elégedett meg ennyivel, és egyfolytában azon igyekezett, hogy valami újat vigyen a játékába. Saját bevallása szerint tudatosan készült arra, hogy zenélni fog, de arra nem gondolt, hogy ezt majd a Megasztárban is megmutathatja.

- Arra emlékszem a döntő előtti pillanatokból, hogy szédültem, leesett a vérnyomásom, borzasztóan dobogott a szívem és rettenetesen éhes voltam, mert a nagy izgalomban nem ettünk egy falatot sem. Ezzel akkor egyikünk sem foglalkozott - mondja nevetve. - Nagyon boldog voltam, de esküszöm, nekem elsősorban nem az a fontos, hogy megnyerjem ezt a versenyt. Persze, fantasztikus lenne, hiszen aki színpadra lép, sikert is akar aratni, de nekem a zene fontosabb a sikernél is. Jó dolog nyerni, de szerintem ennél sokkal jobb dolog zenélni, éjjel-nappal, mindig, amikor csak lehet. Egy valamit szeretnék igazán a Megasztártól: tanulni. Zenélni: többet és jobban.

Úgy érzi: itt most tizenkét olyan fiatallal találkozott, akiket összekapcsol a zene, a zene szeretete, így egymástól is nagyon sokat tanulnak, anélkül, hogy ezt bármelyikük nyűgnek vagy tehernek érezné.