- Bár léteznek fatestű bluesgitárok is, a mostani hangszeremmel bárhol képes vagyok hangosítás nélkül játszani - mondja Csaba, aki civilben értékpapír letétkezelőként dolgozik egy bankban.

A jellegzetes "Boogie" becenév egy építőtáborban ragadt a fiatalemberre: azóta mindenki így szólítja, és a zenei életben is csak így ismerik.

- Talán azért kaptam ezt a nevet, mert mindig benne van a bugi a lábamban - mondja mosolyogva.

Zenei "munkássága” klarinétozással kezdődött, majd felvételizett a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumba, ahová sajnos nem vették fel. A sikertelen felvételi nem vette el a kedvét a zenéléstől, s érdeklődése egyre inkább a könnyűzene és a gitár felé fordult. Hamarosan rátalált a blues-zenére, amelyen keresztül tökéletesen ki tudja fejezni érzéseit és gondolatvilágát.

- A blues eredetileg az észak-amerikai feketék szomorú szerelmi dala volt, amit nagyon szeretek játszani. Ugyanakkor a blues nyersebb, keményebb oldalát is kedvelem, amivel meg lehet mozgatni a közönséget. De mindkét esetben a ritmus a lényeg. Ha ezt elkapom, nyert ügyem van.

Ezekkel a szavakkal indokolja a blueshoz fűződő vonzódását a zenész, aki már a szereplőválogatáson óriási sikert aratott.

- Úgy gondolom, hogy koromnál fogva nem tartozom a tehetségkutató verseny célcsoportjához. Ám nagyon boldog voltam, hogy mégis bejutottam a döntőbe - véli a fiatalember, aki annak idején az Államigazgatási Főiskolát részben a zenélés miatt is hagyta abba.

Családjáról csak annyit hajlandó elárulni, hogy édesapja bútorkereskedelemmel foglalkozik, édesanyja pedig egy állami gyógyszergyártó cég adminisztrátora.

- Bár tisztában vagyok azzal, hogy a Megasztár egy televíziós műsor, a magánéletem csak rám tartozik - mondja a fiatalember, akinek a beköltözéssel kapcsolatban is markáns nézetei vannak.