Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal srác, aki elhatározta, hogy énekes szeretne lenni... Pápai Joci 1981-ben született Tatán, egy négygyermekes család második fiúgyermekeként. A kis Joci feltűnően hamar került szoros barátságba a zenével: először öt éves korában csent el bátyjától egy ütött-kopott gitárt, amelyet titokban pengetni kezdett. Ma napig komoly fejtörést okoz a családjában, hogy hogyan jött rá, és hogyan volt képes piciny kezével, akkordokkal megszólaltatni ezt a felnőttekre méretezett hangszert. És azóta nem tud a gitárja nélkül létezni. Hét évesen már pontosan be tudta hangolni gitárját, és a The Animals örökzöldje, a House Of The Rising Sun (A felkelő nap háza) volt az első dal, amelyet ének-, gitárkísérettel el tudott játszani. Az első szárnypróbálgatások során szinte minden iskolai ünnepségen fellépett énekes-gitáros produkciójával, amelyet mindig vastaps kísért. Az általános iskolás évek alatt a zene mellett a sport volt az a terület, ahol további kiemelkedő eredményeket ért el. Tizennégy évesen már az NB II ligában kosarazott, de a kosár mellett a labdarúgásban is szépen teljesített. Az időközben műszaki kereskedői képesítést szerzett Joci 2001-ben válaszút elé került, ahol dönteni kellett a bizonytalan könnyűzene vagy biztosabbnak ígérkező sportkarrier között. Ebben az évben került megrendezésre a nagy nyilvánosságot kapott, Üstökös című tehetségkutató műsor, amelyen ő is elindult. Bár hajszálon múlott sikere, az áhított győzelmet nem sikerült megszereznie. Csakúgy, mint Gáspár Lacinak sem, akivel a verseny során nagyon szoros barátságba került. A közös zenei kedvencek (Babyface, Michael Jackson, Usher) hamar összehozták a két fiatalt, barátságuk mind a mai napig töretlen. És bár Jocit ekkor még a széles közönség nem ismerhette meg, az Üstökös mégis fordulópont volt életében, hiszen ekkor határozta el, hogy az életét a jövőben - családján kívül - csak a ZENE határozhatja meg. Az első Megasztárra még nem jelentkezett. Az Üstökös során szerzett tapasztalatok alapján úgy gondolta, hogy nem lesz kellő komolyságú a verseny. Tévedett, de már késő volt. A versenyt azonban hétről-hétre végigizgulta Gáspár Laciért. Drukkolt, szavazott, csakhogy barátja minél jobb helyezést érjen el. Nagyon örült, hogy ismét lesz Megasztár, elsőként adta be jelentkezését. Az első fordulókat könnyedén vette, először bekerült az első 100-ba, majd az 50-be is, azonban a döntőbe már a zsűri nem szavazott neki további bizalmat. Joci összetört. Ám a Blikk olvasóinak tengernyi szavazata ismét reményt adott a fiatal srácnak. Harmincöt versenyző közül Joci volt az, aki kimagaslóan a legtöbb szavazatot kapta. Ő pedig meghálálta a bizalmat. A vigaszági döntőn egy vadonatúj, saját szerzeményt énekelt a közönségnek "Adj erőt!" címmel. A bravúr azonban sajnos nem sikerült, nem sikerült az, ami Gáspár Lacinak az első Megasztár során igen. Ismét kikerült a versenyből. Ám ekkor olyan dolog történt, amelyre még álmában sem mert gondolni. A Magneoton hanglemezkiadó az elődöntőt követően több évre szóló, hosszútávú lemezszerződést ajánlott fel Jocinak. Ő pedig elfogadta. A kiadó bízik Jociban, Joci pedig bízik önmagában. A lemez "Vigaszdíj" címmel kerül a boltok polcaira. Joci messziről indult, és tehetsége alapján minden esélye megvan arra, hogy messzire jusson. A történet azonban csak most kezdődik el igazán…