INTERJÚ
2005.02.19. 09:06
- Ez elsőre nagyon pozitív élmény volt, felbátorított, hogy ennyire tetszik az embereknek, ahogy énekelek.
Tímea zenei általános iskolába járt, 14 évig zongorázott és 3 évig hegedült, majd a népzene, a népdal lett a nagy kedvence. Olyannyira, hogy rengeteg megyei, országos versenyen indult, és szinte mindig az első háromban végzett. A békéscsabai, majd a váci zeneiskolából - ahol opera szakon végzett - egy hatalmas ugrás következett: egy óceánjáró luxushajó, ahol 3 évig énekelt. Ez akkor minden tekintetben nagyon nagy kihívás volt, hiszen Tímea kifejezetten családcentrikus ember, s hiányoztak a barátai, szerettei.
- Az egy nagyon kemény világ, egy percre sem volt megállás - meséli Tímea. - Egy ilyen hajó a világ legszebb helyein fordul meg, de ha te nem vendégként, hanem énekesként vagy a fedélzeten, akkor más szemmel nézed a pálmafás tengerpartokat. Ennek ellenére nagyon jó iskola volt, mindenfélét énekeltem, táncdalokat, popslágereket. A közönség is szeretett minket, de a vége felé már nagyon vágytam haza. Lélegzetelállító tájakon jártunk, ennek ellenére hiányzott az otthoni környezet, a barátaim, családom. Úgy éreztem: szép volt, jó volt, sokat tanultam, de most már szeretnék hazamenni, újból otthon élni.
Tímea szerencsésnek tartja magát, hiszen azzal foglalkozik, amit a legjobban szeret, ami az élete: az éneklés.
- Egyszerűen elmondhatatlan, milyen érzés, amikor énekelek: szinte szárnyalok. Megkönnyebbülök és eltűnik minden fájdalom. Boldog vagyok, hogy egy ilyen ajándékot kaptam a sorstól, hogy énekelhetek, és talán az emberek is érzik, mennyire szeretek nekik, a közönségnek énekelni. Hihetetlen, bizsergető érzés. Sokáig nem értettem, milyen az, ha valakinek valóban az élete az éneklés, de most már érzem. Nem tudnék e nélkül élni.
|