Torres Dani

14.31: Cikkíró a fél arcát napszemüveg mögé bujtató Kósa Ivett és Bálint Ádám társaságában, de Stirlitz nélkül megérkezik a találkozó helyszínére, egy budai, szabadtéri szórakozóhelyre. A csapatból csak A Da Vinci-kód című könyvet szorongató Torres Dani volt pontos, de kozmikus magányérzete hamar tovaszáll, mert öt perc alatt befut mindenki.

14.51: Már útban, kisbusszal. Tóth Gabi a túlfoglalkoztatottság miatt morog, állandóan csörög a mobilja, megy hozzá az Aktív. "Most ez a baj, ha meg nem írnak rólad, akkor pedig azért nyafogsz majd" - jegyzi meg a Gabi által szimplán "anya"-ként hívott Pflum Orsi. Indulás után mindenki rögvest éhes, szomjas lesz, meg kell állni, mert pisilni is kell néhány utasnak.

14.55: A második kieső az előző esti, Művészetek palotájában adott koncertről mesél, az ülős előadás volt, valamivel fegyelmezettebbek voltak a nézők, mint más helyszínen. A tatai buli volt a kedvenc sokaknak, de Szombathely is bejött: a mai, szolnoki fellépés lesz már a huszadik a sorban. "Egyenlően kezelnek minket, és ez jó. A turné annak kedvező főleg, aki korábban kiesett, így nem tudta megmutatni magát. Mindenki ugyanannyit ér, a helyezéstől függetlenül, a gázsi is ugyanaz" - mondja Orsi. Az összegről nem fecseghetünk, mert megjelenik Rocco Lampone, és kivágja a nyelvünket.

15.08: Az öt perc alatt öt telefont elintéző Gabi hangulata hangyányit javul, mivel felfedezi, hogy a Bravo magazin díjátadóján az "Év felfedezettje" kategóriában ötből három megasztáros, ráadásul az egyik épp ő. "Nem akarom elkapkodni a lemezt. Még csak egy kiadóval tárgyaltam, de ügyvéd nélkül nem írok alá semmit. A zeneszerzést és a szöveget pedig azokra bízom, akik értenek hozzá. Igazából szeretnék pihenni, mert le van terhelve a torkom. Két hét koncertsorozat után jó lenne két hét pihenő" - panaszkodik, de a benzinkútnál töltött pihenő rövid. Eztán a Tóth Gabi titokzatos fenyegetéseket kap című cikket nézi át: a bulvársajtó hangyából elefántot csinált. Caramel mellett neki a legnehezebb, mivel 17 évesen, egyszerű, kisvárosi rockerlányból imádott félistent csináltak belőle: nos, ezt nem könnyű tiniként feldolgozni.

15.22: Orsi és Boogie elmesélik, hogy a városok különböző csomagokból válogathatnak: a legdrágább, ha zenekar is megy, és dedikálást is rendel a szervező. Szolnok bőkezű ilyen szempontból, nem előre felvett zenére énekelnek majd a megák. Bár a tatai koncert "óriási" volt, a szerződés értelmében az előadók nem állhattak le trécselni a rajongókkal, nem adhattak autogramot. "Horror volt, ülünk a sötét buszban, kint is este volt, körülöttünk százak tolongtak, néztek befelé, fotóztak, sms-eket mutogattak, kezek, arcok tapadtak az üvegre" - emlékeznek.

15.52: Úton. Boogie és a cikkíró rádiózási szokásokról beszél: a gitáros a Tilos nagy híve, de a megboldogult Est FM-et is favorizálta. Gál Csaba együttese nem neheztel nagyon, hogy hónapokig nincs közös buli, mert tudják, hogy ez nekik is jó, hosszabb távon. "A koncerteken néha az az érzésem, hogy a kislányoknak az a fontos, hogy legyen közös fotójuk veled, meglegyen az autogram, a zene szinte másodrendű. Ha megvan az aláírás, akkor szevasz, ennyi. Itthon csordaszellem van, ha valami, valaki népszerű, akkor azt sokan követik, a saját ízléstől függetlenül" - fejtegette Boogie.

16.10: Kényszermegálló, Ivett felettébb rosszul van. Kiszállás egy lepukkant, szétesett kalyiba mellett, levegő, majd mikor a radikális fogyókúrát folytató vörös lányka bevallja, hogy "néha el szoktam ájulni", akkor lazább lesz a hangulat, indul a viccelődés: "Ivett, sokat kIvett belőled az utazás. Kiteszünk itt a tanyán, majd hazafelé felcsípünk" - viccelődik Pál Tomi.

17.10: Szolnok. Meglepő dugó a központban, a tiszaligeti Főiskolai Olaj Sportcsarnoka előtt szépen nő a tömeg: nincs ennél nagyobb esemény a héten a városban. Az autogramra vadászó tinilányokat cikkíró lefotózza, ők vagy elbújnak, vagy visszalőnek egy képpel.

	Orsi és a kezek

17.14: Megérkezik a hazai Kelly Osbourne hasonmásverseny győztese, zavartan babrálja haját. Ivett újra rosszul van, ekkor már nincs mese, orvost hívnak. A mentő később elviszi a Mega 2 első kiesőjét, első diagnózisok szerint ételmérgezés lehet: néhány, a hipochondriára hajlamos megasztár a betegség tüneteit kutatja önmagán. Ivett kiesése ugyan nem sokkolja a társakat, de hervasztó, nyomasztó esemény. Két-három énekes a kisbuszban marad, a többiek sorra nyilatkoznak a helyi tévének, miközben a csarnok mellett közvetlenül kispályás focitorna zajlik, öregfiúkkal. Nem figyelik a megákat, de egy taccson elvitáznak egy percet.

17.33: A büfé baráti árakkal dolgozik, egy pohár csapolt sör és egy zacskó ropi 170 forint, a kiszolgálás kedves, így cikkíró megfogadja, hogy csak ide jár majd meccset nézni, vagy egyenesen ideköltözik. A továbbra is szépséges Kovács Timi szüleivel találkozik, ők Mezőtúrról ugrottak át "megnézni a lányt", hiszen egy átlagos hétköznapon, a nagy rohanás mellett a találkozásra annyi az esélyük, mint Fekete Pákónak a Grammyre.

18.20: Beállás. Bella Levente jön-megy, intézkedik, kézben tartja a dolgokat. A turnémenedzser a főszervezővel perel, a szerződésben leírtakhoz képest más a valóság, több dologban hiányosságok vannak, a profi produkcióhoz nem biztosítják a profi körülményeket. A várakozó tömeg növekszik, de a színfalak mögött még megy a verbális csetepaté. Levente megjegyzése - miszerint pocsék a monitor, semmit nem hallanak magukból az énekesek - sem javít a hangulaton.

18.27: Pizza, torta, ásványvíz és üdítő, ez a menü. A megák a sportcsarnok öltözőjében készülődnek, eszegetnek. Semmi skálázás.

19.26: Kezdés. Kezdenek profik lenni, a technikai problémák és a zavaró körülmények (Ivett és a mentőautó) ellenére a színpadon nem látszik semmi gond: persze a Csillagdal-lal nyitnak, amit a jó egy-másfél ezer néző örömmel és persze tébolyult sikollyal fogad.

19.43: Vége Orsi második dalának, az elsőt szólóban adta, profin, a másodikra beszállt Boogie és Levente is. Majdnem tele a csarnok: a hátsó régiókban még le lehetne ejteni pár száz gombostűt, de csúnyán néznének arra az idiótára, aki ilyet tenne.

19.58: Kegyetlen meleg van, tiszta szauna a szellőzést nélkülöző sportcsarnok: egy bejáratnál letelepedett sál- és télikabátárus alighanem éhen halna. Sorra jönnek a többiek, Kovács Timi, Levente dalainál is mámor, jókedv és boldogság a nézőtér.

20.27: Boogie egy erkélyen kezd, messze a színpadtól. Átvágja magát a tömegen, majd így kerül vissza a helyére. Melegebb van, mint Csádban.

20.50: A tinik által nagyon várt Gabi előadja két dalát: a Guns 'n Roses által is feldogozott Knockin' on heaven's door az egyik (náknák nákinóóón, éneklik mámorosan, csillogó szemmel a kamaszok), a Thriller a másik. Utóbbi dalban Pál Tamás, Orsi és Dani is a színpadon, ők zombiként vonaglanak. Nagyobb a páratartalom, mint az amazonasi dzsungelben.

20.59: Jön a finálé, a Csillagdal. Az első sorokban szorongó kislányok reménykedve nézik a Pongóra kínosan emlékeztető, kopasz biztonsági őrt, hátha beengedi őket a színpad mögé, hogy megsimogassák Danit vagy csókot lopjanak Bálint Ádámtól. A rend őre szigorú, behatolás kizárva, a backstage bezárva: az élet kegyetlen, erre jobb, ha 12 évesen rájönnek a fruskák.

21.11: Néhányan az öltözőben ücsörögnek, többen lemennek autogramot osztani: ebben a műfajban Orsi, az ifjú Torres, Eszter és Boogie a legszorgosabb. Egy zöld pólós kislány Bálint Ádám után vágyakozik, apró sikolyokat hallatva, több szempárban a reménytelenség, a kilátástalanság tükröződik: Gabi nem jön le népéhez.

	Timi a színpadon

21.16: Cikkíró - aki szemrebbenés nélkül eladná a drága autogramot - egy igen fiatal rockerlányt faggat, és megtudja, hogy mihez kezdnek a mega-aláírásokkal. Csuda: elrakják emlékbe. "És ez kié?" - kérdezzük a lánytól, egy olvashatatlan aláírás láttán. "Nem tudom, olyan gyors volt!" - lógatja az orrát a rockzene ifjú híve.

21.22: Kint több tucat lányka várakozik, és az egyik lelkesen mutatja, hogy szerzett autogramot Gabitól. Ezt furcsa, zavaros aláírásnak tartja, de hozzáteszi, hogy "nem csoda, hiszen tök kész volt, három napja nem alszik". A kis barátnő bennfenteskedik, Palcsó Tomira célozva: "Mondjak valamit? Én tudom, miért nem alszik!" - kuncog.

21.26: Közben véget ért a futballtorna, a korosodó játékosok döbbenten szemlélik a sok kislányt. "Évzáró bankett van, vagy mi a f.sz?" - rikkantja egy borízű hang. Az asztalon pár korsó, pohár és egy nagy serleg, nyilván ők a győztes team.

21.31: Bálint Ádám komoly hiánycikk, de nem lógatják piszeorrukat a kislányok, mert Dani segítőkész, barátságos: számolatlanul osztja az autogramokat, és hagyja magát fotózni az izgatottan nevetgélő fanokkal. "Juj, velem is!" - tapsikolnak, őszinte és irigylésre méltó boldogsággal.

21.40: "Fénymásoljátok!" - tanácsolja röhögve az egyik, önmagát nyilván jófejként definiáló biztonsági ember az aláírásra váró kislányoknak. Még egy-egy cigi, többen elindulnak a kisbusz felé.

22.01: Útban Budapest felé még megy némi viccelődés. Orsi az internetes sajtó növekvő szerepéről kérdez, Eszter pedig szokatlanul bőbeszédű, de borongós, fáradt monológját nem a nyilvánosságnak szánja, így ez olvasóink számára nagyobb titok marad, mint a Nazca-vonalak rejtélye. "megbánom, hogy ennyit elmondtam" - sóhajtja, de nem adjuk ki, nem bánja meg.

22.22: Benzinkút. Pál Tomi még hosszan vásárol, a többiek már mennének, és nem értik, mi van. "Mit csinál? Ott áll tíz perce a pultnál. Mit vesz? Megasztár-cédét?" - hallatszik némi morgás. Utána már nincs sok esemény, páran discmant hallgatnak, a többség alszik.

23.31: Érkezés Budapestre, a délutáni helyszínre. Nemsokára éjfél, aludni kell: másnap Ózd várja az országjáró megákat, sikoltozó, fotókat és füzeteket lobogtató tinikkel, örömkönnyeket hullató nagymamákkal, a büfénél dekkoló, mélán dohányzó apukákkal.