Szerkesztőségünkben fogadta olvasóink telefonhívását tegnap délután Molnár Ferenc Caramel és Bartók Eszter. A Megasztár szerelmespárja alig győzte hallgatni a jókívánságokat, és türelmesen válaszolt a záporozó kérdésekre.
Mariann, Tökölről: Úristen! El sem hiszem, hogy veletek beszélek! Gyógyulj meg, Caramel! Jobban érzed már magad?
Caramel: Köszönöm szépen, igen. Most is gyógytornáról jöttem. Az orvosok szerint legalább négy-öt hónap, amíg rendbe jövök.
Szilvi, Budapestről: Megy már a hátúszás, Caramel?
Caramel: Úgy úszom, mint egy nyeletlen fejsze. (Eszter: Ez nem is igaz, jól úszol.) Caramel: Minden nap másfél órát vagyok az uszodában, muszáj, mert szeretnék minél előbb rendbe jönni.
Emília, Budapestről: Gratulálok mindkettőtöknek! Szeretném megragadni az alkalmat, meghívjalak mindkettőtöket a házamba. Hidegtálat is készítek, ha akarjátok.
Eszter ésCaramel: Köszönjük szépen.
Varga Mónika, Balassagyarmatról: Minden cikket összegyûjtöttem rólatok. Eszter, mindig is érdekelt, van-e valami különleges jelentése az elefántdalnak?
Eszter: Az elefántdalt egy nyári éjszaka írtam. Akkor, amikor teljesen véletlenül eszembe jutott az elefánt szó, utána arra alakítottam a dal többi részét. Nincs semmilyen mögöttes értelme.
Gordás Kriszta, Budapestről: Sziasztok! Én is szeretnék énekelni, tudnátok ajánlani egy tanárt?
Eszter és Caramel: Mi is magunktól kezdtük el, úgyhogy nem igazán. Lehet, hogy először zeneelméletet és klasszikus hangképzést kellene tanulnod.
Roni és Kriszti, Budapestről: Sziasztok, itt a két jómadár! Mama üzeni, hogy egyetek sok palacsintát, mert az élet rövid. Hiányoztok nekünk. Tudjátok, honnan telefonálunk?
Eszter és Caramel: Honnan?
Roni és Kriszti: A szemközti telefonfülkéből. Meg is várunk titeket.
Nono, Dániából: Sziasztok, Dániából telefonálok. Itt ülök az erkélyemen, cigarettázom, és rátok gondoltam.
Eszti: Köszönjük, de nem lesz sok a telefonszámlád?
Nono: Á, nem, kártyás vagyok, úgyhogy csak 25 forintot kell fizetnem. Puszillak titeket |