HÍREK : Caramel: Rettegek, hogy elfordulnak tőlem az emberek |
Caramel: Rettegek, hogy elfordulnak tőlem az emberek
2005.07.12. 10:25
Caramel: Rettegek, hogy elfordulnak tőlem az emberek
Még hónapokig nyomhatja az ágyat Caramel, az aranytorkú megasztár.
Caramel: Rettegek, hogy elfordulnak tőlem az emberek |
Még hónapokig nyomhatja az ágyat Caramel, az aranytorkú megasztár. A gerincsérvvel mûtött énekes fiú állapota bár kielégítő, a hosszúra nyúló lábadozás miatt Caramel mégis attól fél, hogy elfelejtik, és elfordulnak tőle a rajongói. |
Öt szerencsés szomszéd élvezheti napról napra a Megasztár győztesének koncertjét. Caramel a gerincmûtétje után, még a lábadozás időszakában van, de az önként vállalt szobafogság sem akadályozza abban, hogy kieressze gyönyörû hangját. Az otthoni gyakorlásnak legjobban a szomszédok örülnek, hiszen a nap bármely időszakában hallgathatnak Caramelt.
A fiatal énekes azonban szomorkásan mesél állapotáról és jövőjéről. Mint mondja, nem biztos benne, hogy a hónapokig tartó lábadozás alatt nem felejtik-e el, vagy végleg elfordulnak tőle rajongói.
– Szinte mindennap kapok jókívánságokat tartalmazó cetliket, mégsem vagyok biztos a dolgomban – nyilatkozta lapunknak Caramel. – Bár az állapotom jó, fájdalmaim is egyre ritkábban vannak, tudom, hogy nagyon nehéz megszerezni az emberek szimpátiáját, viszont nagyon könnyû elveszíteni is – érvel az énekes. – Bár egyre erősebbnek érzem magam, még nem hagyhatom el a lakást sem. A rehabilitáció egy hónap múlva kezdődik csak, és leghamarabb szeptemberben állhatok színpadra, de még ez sem biztos. Ilyen körülmények között bizony csak reménykedni tudok, hogy minél hamarabb folytatni tudjam a pályafutásomat.
Caramel telefonos nyilatkozatában arról is mesélt, hogy az éneklés számára inkább hangulatjavításra való, mintsem gyakorlásra.
– Az éneklés olyan, mint a bringázás, nem lehet elfelejteni. – meséli egyre lelkesebben a sztár. – A zenék, amiket itthon hallgatok, arra hivatottak, hogy jó lelki állapotom legyen, hiszen ettől gyorsabb a gyógyulás is. Azt hiszem, már látom az alagút végét, és csak remélni tudom, hogy ha végre kiléptem rajta, még mindig olyan sok ezer ember vár rám, mint amennyi kéz tapsra lendült a döntőn, a Budapest Sportarénában. |
|